Péntek reggel 9:00-kor már tűkön ülve vártam az Andrist, hogy induljunk AGGTELEKRE!!!! 10:00-kor sikerült is elhagynunk Veszprémet. Első uticélunk a lillafüredi vízesés volt. Hát egy ötletnek elment. Megvalósítani sajnos nem tudtuk az építkezés miatt :(
Helyette az ország legkanyargósabb útján közelítettük meg imádott versenyem helyszínét. Amikor már úgy érzi az ember, hogy soha nem fog oda érni, és Aggtelek nem is létezik, akkor kibukkan a falu tábla a domb mögül. A szívem kihagyott egyet.
Még szinte le sem parkoltunk én már futólépésben közeledtem a barlang bejáratához, majd a Geri nyakában célt értem :) Végre. Újra a peremesek között. :) Ennél több tényleg nem kell. :)
És, hogy milyen volt a verseny? Csak ismételni tudom magam. Bánhatja aki nem volt ott. Idén több mint 20 úttal leptek meg minket a szervezők. Volt köztük új és régi. Könnyű és nehéz. Piaz, perem, reibung. Hosszú, rövid. Volt itt minden, amit egy mászó csak kívánhat magának.
Ez az én beszámolóm az én érzéseimről. Szombaton reggel 9:00-től birtokba vehettük a pályákat. Bogyóval másztunk az elején. Sorra estek el az utak, majd egy szünetben elvesztettük egymást  Este 19:00-kor lefújták az első fordulót. Jöhetett a dinamó majd az ICC verseny. Előbbit Halmay Andris nyerte (büszkeség van ám!!!  ), utóbbit Horváth Laura és Fekete Dávid. Gratula mindenkinek  Vasárnap egy bemelegítő V-ös után jöhetett a szombaton félbehagyott VII-es. Denevérekkel a hasamban indultam útnak. Aki régóta ismer, és olvasta az olasz blogomat, tudja, hogy mi a véleményem a sziklázásról. Végre újra azt éreztem, amit ilyenkor kell. Csak a következő fogás-lépés járt a fejemben. Fújt a szél, sütött a nap. Jobb-bal-jobb. Pihi. Nevetés a lentiekkel. Útvonaltervezés, majd az egész tervet elfelejtve útnak indulni. Bal-jobb, terpesz, akasztás. Balos alsós. Jobbra kint valamit keresni. Túl messze a következő köztes. Már túl késő visszamenni. Akkor marad az előre. És hirtelen ott a stand. Úristen! Ez meg hogy? Én???? Kihagytam egy akasztást és nem féltem? Én?? Kimásztam egy VII-es utat?? Tényleg? Tényleg. Öröm és bódottság. :))) Óriási vigyor. Akkor most jöhet a reggeli! :D
Reggel 8:00-tól 13:00-ig mászhattunk. 12:45. VI+ vs. VII- . Mindkettőre volt már egy-egy próbám. Mindkettő hosszú. Legyen VII-. 12:50. Fel a létrán. Csomó, cipő, zia, poló le (remélem a szervezők elnézik nekem, hogy nem a verseny pólómban másztam ;) ).Biztosítónak: tudod? Tudom. Akkor irány fel. Két akasztás pipa. Egy mosoly a szomszéd standban biztosítónak, majd nagylevegő. Sárkányok a pociból eltűnve. Én és a fal. Perem, perem, zseb. Kunszt. Tegnap itt estem bele. Ezt gyorsan felejtsd el. Csak mássz. Megtudod csinálni. Megcsináltam. Pihenő. Pihenj. Időd, mint a tenger. Nincs limit. Aki utánad vár, az is engedélyt kapott, hogy másszon még. Tényleg nincs értelme sietni. Irány fel. Itt még nem jártunk. Ezt hogyan? Jobbról? Balról? Mindegy. Menjünk fel. Fel. Fel. Fel. Még 4 akasztás. Már csak három. Kettő. Stand. Csattan a nyelv. Buborék kipattan. Taps. Megcsináltam. Ekkora vigyorom szerintem évek óta nem volt. Ereszkedünk. Úristen. Tényleg megcsináltam. :) A standban csere. Most lentről nézem, ahogy a Roger mássza azt, amin én az előbb a lelkemet kiküzdöttem. Bobby jobbról énekel és mosolyog. „Táncolunk”. Gratulál. Majd a Martin is. Roger elfáradt. Belesett. Most már mehetek le. Ugrálok mint Piroska az erdőben :D Ádám! Geri!!Láttad??? Láttad??? MEGCSINÁLTAM! :D Vigyorgok mint a fakutya. Majd egy olyan ember gratulál és ölel meg, akitől szerintem még sosem kaptam ilyet. Mosolyog. Látom rajta, hogy tényleg örül nekem. Erre nem számítottam. Még boldogabb vagyok.
De sajnos ennek a 3 csodás napnak is eljött a vége. Az eredményhirdetés után elköszöngetünk, gratulálunk egymásnak. Pakolás, könnyes búcsú. Hazamenetel.
Aggtelekről hazamenni mindig rossz. Még Ausztriából hazafele megkérdezte a Roger, hogy melyik a kedvenc mászó helyem. Akkor a Betekints-et mondtam. Tegnap rájöttem, hogy nem. Aggtelek. Itt olyanokat mászom, amit sehol. Aggtelek. A legjobb hely Magyarországon. Megéri várni az augusztust minden évben. Hisz ha augusztus, akkor Aggtelek. Idén 40-ikre. Jövőre 41-ikre! :)